Fénnyé kell válnunk
Engedjük, hogy Krisztusban a kereszténység minket is összefogjon, és mi is világítsunk - mondta Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén.
Gyertyával érkeztek a hívek szombaton délelőtt tizenegy órára a szatmárnémeti Székesegyházba, hogy Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén mindenkiével együtt, egy nagy, közös asztalra helyezzék, és azután mindig a világba fényt hozó Krisztusra emlékeztesse őket.
Schönberger Jenő püspök a szentmise elején áldotta meg a jobb mellékoltár mellett elhelyezett asztalon levő gyertyákat, utalva Jézus bemutatására: „Negyven napja, hogy születésének örömünnepét ültük, és ma van az a boldog nap, amikor arra emlékezünk, hogy Jézust Szűz Mária és Szent József bemutatták a templomban. Ő ezáltal látszólag csupán az ószövetségi törvényt teljesítette, voltaképpen azonban hívő népével találkozott. Azok a jámbor öregek, akik a Szentlélek késztetésére a templomba mentek és ott, szintén a Szentlélektől megvilágosítva felismerték az Urat, örvendező lélekkel tettek tanúságot róla. Hozzájuk hasonlóan mi is eljöttünk a templomba, hogy találkozzunk Krisztussal, és felismerjük a kenyértörésben addig is, amíg majd nyilvánvaló dicsőségben el nem jön."
Schönberger Jenő püspök emlékeztetett, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe a szerzetesek világnapja is: „Boldog II. János Pál pápa akaratából a mai, hálaadási nap, amikor megköszönjük azokat az embereket, akik törvénnyel kötelezték magukat Isten szolgálatára. Ezek az emberek nagyon sok kegyelmet imádkoznak ki a mi életünk, családjaink, nemzetünk, és az egész világ számára. Őket is kötelezi egy törvény, és tudják, hogy ennek betartása, Isten akarata. Ha nem ezt tennék, már nem járnának Isten útján. Ugyanígy van minden keresztény ember életében. Ha Isten törvényeihez ragaszkodunk, biztosak lehetünk, hogy rajtunk van Isten áldása, és minden cselekedetünkön, amelyeket az Ő akarata szerint végzünk. Merjünk mi is bizalmat szavazni Isten és az egyház törvényeinek."
A világ világossága: „Ma gyertyát szenteltünk. Ennek is van egy mély, szimbolikus jelentése. Simeon nevezte először világosságnak Krisztust, majd később maga is a világ világosságának nevezi önmagát. A Boldogságos Szűzanya pedig hordozza Jézust, vagyis a világosságot. A gyertyaszentelő könyörgésben azt imádkoztuk, hogy tudjuk mi is ilyen világosság hordozók lenni. Krisztust jelképezi a meggyújtott gyertya, és valahányszor a szentelt gyertyát meggyújtjuk ez kell, hogy az eszünkbe jusson: nekünk is ilyen Krisztushordozóvá kell lennünk. Olyan kereszténnyé, aki Krisztus világosságát visszük, bárhova megyünk is. Nagyszerű elgondolkodni azon, vajon Krisztus világosságát hordozza-e az életem? Bárhova megyek, ezt a krisztusi fényt sugárzom magamból?
A gyertya, amikor ég, felemészti önmagát. A viasz odafut a kanóchoz, és engedi magát felszívni, hogy világosság legyen belőle. Önátadás Éve van. Vajon az igazi keresztény embernek, nekünk nem kellene ugyanezt tennünk, mint ez a gyertyaviasz? Engedjük, hogy Krisztusban a kereszténység minket is összefogjon, és mi is világítsunk vele együtt. Ez az igazi önátadás."
A szentmise végéig a gyertyák az asztalon maradtak, majd a hívek hazavitték, azokkal a gondolatokkal együtt, amelyeket a szentmisén ajándékba kaptak.
